Cincér Bt.
A dendrokronológiáról dióhéjban:


A dendrokronológia a régészet egyik sajátos segédtudománya, amely a famaradványok kormeghatározását végzi nagy, kedvező esetben negyedév pontosságú eredményt adva. Ehhez a fák évgyűrűinek vastagságát mérik le, mely minden fafajra, területre és évre jellemző. Ha ismerjük az adott területen élő adott fafaj minden egyes évre jellemző átlagos évgyűrűvastagság adatait, akkor a régészeti ásatásokon előkerülő famaradványok a bennük megőrződött évgyűrűik segítségével keltezhetők.
A mérsékelt éghajlati övben (valamint az összes olyan területen, ahol évszakok váltogatják egymást) növő fák testében jól elkülöníthető a kambium (a fatest szerkezetének külső, osztódó, néhány sejtsor vastag része) termelte évi fanövedék, az évgyűrű.
Ha megszámoljuk az évgyűrűket, megállapíthatjuk, hogy hány éves volt a fa a kivágás pillanatában. Hangsúlyozni kell, hogy ez a fának az "életkora" csupán, és nem abszolút, tehát évszámokhoz köthető kor. Vannak örökletesen széles évgyűrűket termelő fák (pl. nyár), valamint keskeny évgyűrűket létrehozó fafajok (pl. tölgyek).
Az egymást követő évgyűrűk vastagsága eltérő és nem ismétlődik periodikusan, mert az évgyűrű vastagsága nemcsak a fafajok, a termőhely, a faállomány zártsága szerint változik, hanem az évi növekedést befolyásolja a külső tényezők (csapadék, hőmérséklet, kártevők stb.) hatása is, amely minden évben más és más. Ezeket egészítik ki az extraterrisztikus tényezők, elsősorban a napfolttevékenység, amelyekre az egyes fafajok eltérő "érzékenységgel" reagálnak. Míg például a jegenyefenyő (Abies alba Mill.) növekedését ez a tényező döntően befolyásolhatja , addig a tölgyekét alig. Ezek hatására az évgyűrűk vastagságának változása nem periodikus. Egy legalább 30 évgyűrűvastagságból álló sorozatról már bizton állítható, hogy az évgyűrűk vastagsága hasonló sorrendben még egyszer nem fordul elő az adott fafaj életében, azaz történetileg egyedi jelenségnek tekinthető. Ez a dendrokronológia egyik sarkalatos alapelve, az ún. történeti elv.
Az évgyűrűk vastagságának változása két vagy több egyidőben növő fa esetében hasonló, ha a fák azonos fafajúak, egymás közelében nőnek, mert így az említett befolyásoló tényezők, környezeti hatások közel azonos mértékben érik őket. E kijelentés megfordítása is igaz: ha az évgyűrűk vastagságának változása két különböző egyednél nagymértékben hasonló, akkor a fák egykorúak. Ez a dendrokronológia második alapelve, a szinkron elv.
Ha egy idős és egy fiatal fánk, famaradványunk van (például egy frissen kivágott fa szelete és egy darab egy öreg ház mestergerendájából), akkor lehet olyan szakaszunk a két fa évgyűrűmintázatában, ahol a vastagságok változása azonos, mivel az öreg fa még élt, a fiatal már élt, valahol egymás közelében. A két évgyűrűvastagságsor egyesítésével a közös periódus időben mind előre, mind hátra meghosszabbítható. Ez a felismerés a harmadik alapelv, az átlapolási elv.
Ezzel az "átlapoló" technikával olyan évgyűrűvastagságsort, kronológiai adatsort és görbét állíthatunk össze, amely egy adott fafajra és területre érvényes és messze visszanyúlik a múltba. Ezt szemlélteti az alábbi ábra.
abra

Ha ezek után egy olyan famaradványt találunk, amely kivágási időpontja számunkra ismeretlen, akkor "csupán" meg kell keresni a kronológia-adatsorunknak azt a szakaszát, amely azonos a maradványunk évgyűrűvastagság adataival. És ha az ismeretlen korú famaradványunk minden egyes évét meg tudjuk feleltetni a kronológiai adatsor egy-egy keltezett évével, akkor maradványunk is datálhatóvá válik.

A dendrokronológiai kormeghatározási eljárás előnye a többi természettudományos keltezéssel (pl. C14) szemben abban rejlik, hogy igen olcsó, és kis szerencsével nagyon, akár negyedév pontos eredményt tud szolgáltatni Ezért "felfedezését" követően rövidesen alkalmazni kezdték a régészeti kutatásban is, és az európai kutatás homlokterében is a keltezésre történő felhasználás áll(t).
Az elmondottakból sejthetők az eljárás néhány korlátai is: azonos fafajú maradványokra van szükség, területenkénti vizsgálat kell (ennek nagysága változó! Dél-Németország 1000 km átmérőjű kör, Észak-Németország esetében viszont 100 km...), legalább 30 évgyűrűt tartalmazó maradvány szükséges.